Egy utcai újraélesztés igaz története

ÚJRAÉLESZTETTÜK!

"A néni rosszul lett, összeesett. Leállt a szíve, légzése."

Ismerős történet? Eddig nekem csak hírből volt az.

Épp a lányaimat vittem tánctáborba, amikor egy hölgy berohant a terembe, hogy segítsünk valakit újraéleszteni az udvaron. Kissé közönyösen, de készséggel mentem ki. Gondoltam ismét a "jó magyar pesszimizmus" - mindenben a legrosszabbat látjuk.

Nem. Ma nem...

A néni ott feküdt mozdulatlanul. Se légzés, se pulzus.

Négyen próbáltunk segíteni. Két anyuka - akik szintén a gyereküket hozták -, s a táborvezető oktató. Mint kiderült, az egyik édesanya "civilben" orvos, a másik okleveles esküvőszervező, a táncoktató egeszségügyi középiskolát végzett, míg jómagam egy újraélesztő tanfolyamon vettem részt valamikor nagyon-nagyon régen.

Rögtön tisztázódtak a hierarchiák, kompetenciák. Mindenki tudta, végezte a dolgát, pedig sosem dolgoztunk együtt korábban. Az esküvőszervező felmérvén a helyzetet, rögtön az iskolaportához rohant, hogy ők értesítsék a mentőket, s adjanak pontos útmutatást, hova kell jönni. Utána foglalkozott a doktornő karonülő picijével akit a többi gyerekkel ellentétben nem lehetett beküldeni a tornaterembe, hogy ne lássák az eseményt.

Még mindig uralkodik rajtam az hihetetlenül megnyugtató érzés, hogy ott volt egy szakértő, egyben igazi vezető. Olyan, aki végig higgadt maradt, tudta mit kell csinálni. Aki tiszta, érthető, végrehajtható feladatokat adott.

Mi pedig tettük a dolgunkat. Mindenki készsége és képessége szerint.

A mentősök hamar kiérkeztek. Azt, hogy megfelelően végeztük tennivalónkat, mi sem példázza jobban, hogy mikor látták, mit és hogyan teszünk, csak annyit mondtak: "Folytassák!" Ők addig nyugodtabban tudtak mindent előkészíteni.

Aztán ők már lenyűgöző magabiztossággal, szemmel látható rutinnal és megfelelő felszereléssel folytatták. Majd a nénit visszahozták az életbe. Újra lett színe, pulzusa, vérnyomása. Stabilizálás után a meghalt, majd újraélesztett hölgyet vitték a kórházba a profi életmentők.

A táncoktató visszament tanítani; az esküvőszervező egy soron következő eseményt előkészíteni; az orvos anyuka vitte a kisebbik, karonülő gyerekét a játszótérre. Én meg még éppen odaértem egy üzleti tárgyalásra, ahol prezentálnom kellett. Mondanom sem kell, nem újraélesztésről...

Abban a pár percben sokat tettünk egy életért. Ám semmivel sem volt több, mint amit bárki megtehet, ha úgy alakul.

https://www.youtube.com/watch?v=CMstTrW4kmc

Frissítés:

Mindez 2019. augusztus 21-én történt. Azóta a néni magához tért, s már az Intenzív Osztályról is kikerült. Kívánjuk a legjobbakat neki!